Liberális lettem

Az egész úgy kezdődött, hogy TYYM, egy elkeseredett fiatalember írt egy megjegyzést, amiben arról panaszkodott, hogy menni akar külföldre, de a hazafiság itthon tartja őt. Ez a dilemma okozott neki egy leli törést, én meg azt tanácsoltam neki, hogy ne dilemmázzon sokat, hanem menjen. (A tanács-bejegyzést ITT olvashatjátok).

A cigánygyilkosságokról írt eszmefuttatásom után Szilágyi Péter Iván tett egy megjegyzést, mely szerint egy liberális is megirigyelhetné azt, amit írtam. (A helyességét nem vitatta.)

Nos, mivel a tanács-bejegyzés cikkem miatt már kaptam hasonló vádakat, szeretném leszögezni: nem lettem liberális, viszont lemondtam a liberális-ellenességről is.

Életem ezen szakaszában eljutottam oda, hogy ezeket a jelzőket csak arra tartom alkalmasnak, hogy azt az össztársadalmi magyar népszokást, amit címkézésnek nevezünk megerősítsék, fenntartsák.

Liberális, szocialista, polgári, jobb- vagy baloldali - mind-mind szemfényvesztő címkék, melyek csak arra alkalmasak, hogy a problémának a megoldását minél nagyobb távolságba helyezhessük.

Vegyük példának az említett fiatalember esetét. Miért kellett volna én azt mondjam neki, hogy maradjon Magyarországon? Milyen garanciát tudok én neki adni arra nézve, hogy az élete sikeres lesz (a siker itt csak annyit jelent, hogy hó végén nem kell kölcsönkérnie, de nem is tudna adni senkinek) és mint idősebb, és tájékozottabb (nem sértés, TYYM, a munkámból és a korkülönbségből fakadó tény) magyar miért ne biztatnám arra, hogy próbáljon szerencsét külföldön? Én így gondolom ezt helyesnek, adva van ehhez alapnak egy élettapasztalat, némi politikai képzettség és tájékozottság, amiből le merem vonni azt a következtetést, hogy az ő nemzedékének nem lesz jobb sorsa.

És itt jön be a címkézés, ha egy megalapozott választ adok, akkor liberális lettem. Ha azt mondtam volna, hogy maradjon, mert hazafinak lenni gyönyörű, és majd egyszer megtérül, csak erősen bízzon benne, akkor pedig hazudok, mert nem azt gondolom, és tudom, hogy nagy valószínűséggel nem így lesz.

A hangsúly nem azon van már - az én vélemáényem szerint -, hogy marad vagy megy a magyar. A kérdés az, hogy az állam (és a politika) hogyan viszonyul ehhez a jelenséghez, ami többé-kevésbé, de inkább többé majd mindenen TYYM korú fiatalt érint. Amennyiben marad a címkézés, akkor nem jutunk előbbre soha.

A problémára nincsenek liberális, szocialista, nemzeti stb. válaszok. Ha vannak is, én nem azokat keresem. Okos válaszokat várok, és okos válaszokat akarok adni.

Ezért is találtam ki nemrég az "okos állam" fogalmát.

Egy okos állam nem címkéz, és nem az ideológia felől közelíti meg a kérdést. az okos állam, és annak szereplői azt mondják: belátható időn belül nem tudok ennek a fiatalembernek tisztességes életet biztosítani Magyarországon. Ha itthon marad, csak egy lesz a munkanélküli segélyt fogyasztók közül. Ha külföldre megy dolgozni, akkor egy lesz azon magyarok közül, akik hazájukba visszatérve tőkét, szaktudást és kapcsolatokat hoznak haza.

Akkor mi az előnyösebb nekem? - kérdezné az okos állam. Az, ha itthon tartom, vagy az, ha elősegítem a majdani hazatelepedését.

A hangsúly tehát már rég nem azon van, hogy miként tartsuk itthon fiataljainkat. A hangsúly azon kellene legyen, hogy miként tudjuk őket hazacsalni!

És itt nagy baj! Mi, magyarok sem állunk azon a lelki-szellemi szinten, hogy az éveket külföldön töltött honfitársukat befogadjuk. Ha tanácsot adna lehurrogjuk, mondván "könnyű neki onnan kintről ugatni". Ha hazaköltözik, és van némi tőkéje, akkor az első perctől fogva arra törekedünk, hogy lenyúljuk azt, ráadásul ebben az állam viszi a fő szerepet.

Ha Nyugaton élve hozzászokott egy jogbiztonsághoz, a magántulajdon szentségéhez és az önvédelem lehetőségéhez, a normális rendőrséghez és itthon ezek hiányát szóvá teszik, akkor "kényeskedő külföldi", rosszabb esetben "náci". Még rosszabb esetben, "idegenszívűvé vált". (Ezeket saját, illetve ismerőseim tapasztalatai alapján írom!)

Tehát: mi még nagyon messze vagyunk attól, hogy okos államunk legyen. Okos állam pedig csakis egy okos társadalomból épülhet fel, ehhez viszont elsőként a címkézést kéne abbahagyni.

TYYM, jó utat, hazádat ne feledd, és ahogy írtam, legyetek észnél!