A cigánygyilkosságok

A radikális oldalon botladozó botcsinálta újságírók közül (igen, én amolyan botcsinálta újságíró vagyok) talán egyedüliként voltam (és vagyok), aki nagy figyelemmel követi az ún. cigánygyilkosságokkal kapcsolatos minden hírt, eseményt, legyen szó akármilyen apróságról.

Néhány személyes érvem, elképzelésem, illetve „érzéslenyomatom”, ami az elmúlt napokban ismét fellángoló viták kapcsán eszembe jutott:

Egyrészt a kételkedés alapvető emberi jog. Mint újságírónak – én úgy gondolom – egyenesen kötelességem a kételkedés. Ennélfogva: első perctől kételkedtem abban, hogy a valódi tetteseket kapták volna el. Ma megnéztem a Hír tévé dokumentumfilmjét, és láttam, nem vagyok ezzel egyedül, az áldozatok rokonai között is vannak, akik ebbéli kételyüket megfogalmazták. Sok radikális oldalon álló ismerősöm is írt már levelet (a hivatalos e-mail címem: geyer@gmx.us), mondván, hogy miért kételkedek, miért „védem a mundért”, amikor biztos, hogy ők voltak a valódi tettesek. Nos, ma már én is hajlok arra, hogy ezt higgyem, azonban újságíróként elemi kötelességem az ellenkezője mellett érvelni, mindaddig, amíg a hivatalos ítélet meg nem születik. Ez lenne az ártatlanság vélelme, ami ugye a négy debreceni srác esetében nem igazán áll fent. Én inkább ehhez tartom magam.

Amúgy pedig: az egész ügy annyi sebből vérzik, hogy jogosnak érzem azt, ha kérdésekkel állok elő. Ilyen problémám a titkosszolgálati szál, amelyet érdekes módon a vádirat szinte nem is említ, annyira mellékes információvá vált, hogy igazán idegesítő. Személy szerint én bármit kinézek a Gyurcsányhoz hűséges titkosszolgálati vezetőkből, azt is, hogy tudtak róla, azt is, hogy ők rendelték meg, azt is, hogy nem a debreceni srácok voltak, hanem valaki más, bármit, és a bárminek az ellenkezőjét is. A cigánygyilkosságok valódi tettesein túl inkább ez érdekel. Vajon tényleg rájátszott a Gyurcsány-féle hatalom arra, hogy egy magyar-cigány polgárháborút robbantson ki? Megjegyzem, ezzel a sejtésemmel sem vagyok egyedül, az áldozatok egyikének rokona is hasonló megjegyzéseket tett.

Ugyanis, amennyiben megalapozott az a gyanú (és szerintem ez eléggé megalapozott, nem csak egy sima összeesküvés-elmélet), hogy a Gyurcsány-kormánynak volt egy ilyen forgatókönyve, jelesül, hogy etnikai konfliktusokat szít saját érdekében (pl. hatalom megtartása, szükségállapot kihirdetése és a választások elodázása, stb.), akkor egy igazán ijesztő kép rajzolódik ki előttünk.

A kép pedig így néz ki: egy demokráciában nem sikerült megakadályozni azt, hogy csalással (valós gazdasági adatok eltitkolása a választók szándékos megtévesztésének céljából) kormányra kerüljön egy olyan csoport, amelyik előbb ráront az ország népére (2006), majd a cigány kisebbségnek többség elleni feltüzelésének érdekében attól sem riad vissza, hogy hagyja (elősegítse, megrendelje, végrehajtsa – az olvasó lelkiségének megfelelőt válassza ki majd, legyen oly kedves) megtörténni a cigánygyilkosságokat.

Nos, a fenti kép borzalmas, ezt lássuk be. Amennyiben ennek van alapja, akkor kijelenthetjük, Magyarországon nem működik az állam, legalábbis nem a demokratikus elveknek megfelelően. Hozzáteszem: Amerikában egy hasonló esetben magas rangú vezetők, talán miniszterek feje hullna porba, a sajtó sem lenne oly elnéző az óceánon túl, mint náluk. Igaz, náluk nincs médiatörvény…

Továbbá: akárhányszor szóba került egy bűnelkövető cigány származása, szinte azonnal megjelentek az önjelölt pszichiáterek, szociológusok stb., hogy megmagyarázzák a mélyszegénységet, mint elfogadható indítékot, a többségi társdalom kirekesztő, rasszista magatartását stb. Gondolom már mindannyian ismerjük a hazai közbeszéd ezen műfaját. Nos, valahogy nem törik magukat újabban ezek a szociológusok és egyéb állatfajták, hogy kielemezzék: mi vesz rá egy becsületes munkáscsaládból származó, amúgy képzett (egyikőjük jazz-konzervatóriumba járt, ami nem épp rasszista cigánygyilkosképző), az életet szerető, családos, vagy családalapítás küszöbén álló, nem gazdag (azaz nem valami úri hobbi az indíték) magyar fiatalokat, hogy gyilkolásra adják fejüket?

Azt gondolom, hogy az a társadalom, ahol ilyesmi megtörténhet, ráadásul komoly titkosszolgálati háttérrel (vagy a szolgálatok hibájából – ez is egy variáció), ott bizony nagy baj van. Ahol egy fiatalember, aki még Izraelben is dolgozik huzamosabb időt, hogy biztosítsa itthon megélhetését, mégsem találja meg számítását, gyereke születik, de ennek dacára belemegy egy gyilkosságsorozat végrehajtásába, nos, ott, abban a társadalomban óriási bajok vannak.

Mindenhol van olyan, aki elégedetlen az állammal, annak szerveivel, a közbiztonsággal, az élettel, az adókkal stb. Azonban ritka az, hogy nem bolond emberek összeállnak, hogy vad gyilkolászásba kezdjenek, ráadásul mindezt igazságosnak érzik. (A vádirat szerint az állam tehetetlensége miatt kialakult igazságtalanságokat próbálták helyrehozni.)

Azt persze nem állítom, hogy igazságosak voltak a fiúk – gyereket megölni bűn, és ebben mese nincs, ölni sem épp keresztényi –, de hogy nem bolondok, nem szórakozásból fogtak neki, az biztos.

A cigánygyilkosságok esete egy valamire rá kéne vegyen minket, magyarokat, pártpolitikai hozzáállástól, minden egyéb jellemzőtől függetlenül. Arra, hogy gondolkozzunk el jó mélyen saját, környezetünk, nemzetünk szerepéről, lehetőségeiről, arról, hogy mit gondolunk az államról, annak kötelességeiről, egyszóval, újra kell gondolnunk mindent, amiről azt hittük, hogy az utóbbi húsz évben sziklaszilárddá megépítettük.