Egy picikét meguntam...

Öles betűkkel a címében adja hírül a Szent Korona Rádió honlapja: tüntettek a közbiztonságért, és a politikai foglyok szabadon bocsájtásáért Budapesten. Jó pár nemzeti szervezet, HVIM, Pax Hungarica, Magyar Nemzeti Gárda részvételével megtartott rendezvényen ezer fő jelent meg az SZKR szerint.

Na, nekem pedig ebből lett kicsikét elegem. Nem azt mondom, hogy haszontalan dolog tüntetni, vagy, hogy hülyeség lenne - ez utóbbi távol áll tőlem, de személy szerint belefáradtam. Ezer fő sem sok, főleg úgy, hogy az SZKR egy picikét felfele kerekített, de ezen túlmenően nekem elment a kedvem minden tüntetéstől, sőt, minden olyan rendezvénytől, ahol emberek tömegei jönnek össze.

Tíz barátommal elütöm az időt egész kellemesen, de 11 már kezd túl sok lenni, amikor 20-an gyűlünk össze, inkább hazamegyek.

Nem tudom, hogy a radikális oldalon hányan vannak így ezzel, nem tanulmányoztam környezetem ebből a szempontból, de én személy szerint belefáradtam. Ez az igazság. Rengeteg dologról lemondtam már az életben a politizálás, tüntetés miatt, nem is rovom fel ezt most senkinek - na jó, néha saját magamnak -, de úgy érzem, hogy 2011-ben már nem nekem szól ez az egész.

Apránként kezdődött: nem volt kedvem, aztán nem érdekelt, aztán közbejött valami fontosabb és szép lassan kikoptam a nemzeti rendezvényekről, tüntetésekről, fesztiválokról.  Ma már ott tartok, hogy nem megyek ki semmilyen nemzeti rendezvényre.

Helyette inkább könyvbemutatókra járok, és újabban sokszor: festménykiállításokra.

A világhálón sem böngészem már úgy a híreket, mint régebb. Egyre ritkábban olvasok bele a hírportálokba, emiatt aztán újra és újra szembesülök azzal, hogy a mi térfelünkön mekkora hiány van az alapos elemzésektől, a szociológiai munkákból, tudományos és érdekfeszítő cikkekből (nem, nem arra gondolok, hogy Jézus magyar volt, vagy, hogy mi, magyarok a Szíriuszról származunk). Amióta letettem a pennát, december végén, egészen március közepéig gép előtt is alig voltam, nem hogy írjak is valamit.

Annyira kiestem három hónap alatt, hogy most döbbenek rá: nem maradtam le semmiről. Eseményekről igen, de lényegesről? Ugyan! Felszínes viták, sárdobálás, áruzólás és címkézés, veszekedés... A közbeszédben a lényeg továbbra sem érdekel senkit, a mögöttes valóság pedig túl összetett ahhoz, hogy az egyre gyorsabbá váló hírfolyamban - inkább hírörvény - legyen idő elmélyedni, boncolgatni.

Talán ez a magyar közélet paradoxona, aki lemarad, nem veszít semmit.

Mindez pedig az említett tüntetés kapcsán jutott eszembe. Természetesen az ott megjelentek értékéből, a rendezvény fontosságából ez semmit nem von le. Pusztán csak én szubjektív véleményem, nem is vélemény ez, inkább amolyan "érzéslenyomat".